Evangélium Színház
HÍREK

Gondolatok az Evangélium Színház Móricz-előadásáról



 

A misszió elindult. A keresztyének napi feladata, hogy az Istenbe vetett hit építésén, gazdagításán túl a kultúrát is terjesszék. Ez a parancs már ötszáz év óta él, és még a mai napig is érvényes.

Magyar keresztyének előadása a magyar kultúráért. Különös érték, hogy célzottan a kisgyerekek felé szól az elhívás. Tapasztalati úton szerzett élményt szerezni olyan gyermekeknek, akik számára a színház ismeretlen, vagy legfeljebb csak nagyon ritkán látogatott hely, nagy feladat. Szükséges tehát, hogy a közönség számára megszokott környezetben kell megmutatni a színház csodálatos világát. Ha kell, iskolában, ha kell, templomban, mintha csak otthon lennénk.

Mindezeket kiválóan felismerte az Evangélium Színház társulata,Rékai Nándor, Laborczy Szilvia, Jánosi Ferenc, és Lénárt László, az írók, műsorszerkesztők, igyekezvén megfelelni a kihívásnak, kiválóan összeállított és megvalósított előadást nyújtottak.

Móricz Zsigmond élete eseményein túl, melyekből pontos adatokat is megtudhatott a figyelmes néző, érdekes korrajzot is bemutattak. Egyszerű, az adott helyen fellelhető kellékeket használva mintegy a mindennapjainkat emelték a művészet világába. Felismertük a táblánkat, a padjainkat, székeinket, terítőnket. Gyors és frappáns jelmezcserékkel érzékeltették, ha ugyanaz a színész most másvalakit játszott, jelezve a szerep legjellemzőbb ruhadarabját, elég volt egy kendő, egy mellény, egy kabát. Az egyes jeleneteket elválasztó és hangulatsegítő zenei betétek válogatása is hozzáértésről tanúskodott. Nem akart ugyanis több lenni, mint ami. Nem vonta el a figyelmet arról, ami most fontos volt, a szó, a kép.

Amellett, hogy a tananyag életszerűvé tételén fáradoztak, ami az én véleményem szerint tökéletesen sikerült, nem féltek az igazán lényeges, örök érvényű témákat is érinteni. Móricz ma is követhető és követendő útmutatását hallhattuk életről és halálról, sorsról, háborúról, szerelemről és házasságról, sikerről és bukásról, iskoláról, nevelésről. Értettük az utalásokat a tanítás és a nevelés különbségeiről, sőt, mélységesen egyet is értünk.  Mert a jó darab, a jó előadás mindig ezekről szól. A tartalmi mag mindig e témák valamelyike, és csak a hordozó anyag, a szöveg szövete az, ami más és más. Így lehet tanítani, igaz dolgokat mondani.

A tiszta szó tiszta beszéddel és kristálytiszta tekintetekkel párosult, a színészek szemükkel, arcukkal, mozdulataikkal teljesen bevontak mindannyiunkat a játékba. Szemben a színházi előadásokkal, ahol a színpad zárt tér, ahonnan kinézni, a közönséggel kommunikálni nemigen szabad, itt éppen ez adta az előadás egyik legnagyobb erényét. Többször észrevettem, hogy tudatosan néztek külön-külön néhányunkra, személyes közlésnek szánva a szöveget. Ehhez persze az kellett, hogy egy térben legyenek velünk, a közönséggel, azt sugallva ezáltal, hogy egyek vagyunk, nincs különbség köztünk. Ember szólt emberhez, csak van egy történet Móriczról, amit ők tudnak, mi meg nem, és most elmesélik. A számomra legmegindítóbb jelenet a kávéházi párbeszéd volt, de ez a tetszés bizonyára a koromból következik. Mert van az a közelség ember és ember között, amikor úgy beszélünk, hogy egy szót sem szólunk, és ez a tökéletes. Természetesen a diákoknak más jelenetek tetszhettek, és jól is van ez így.

A szerkesztés nagyszerűségén túl dicsérendő az előadás rugalmassága és a színészek roppant fegyelmezettsége és szakmai alázata. Kimondottan érdekes és izgalmas volt, hogy a teljes templomteret „belakta” az a négy ember. Mintha jól ismernék a helyet, az embereket, tehát elhihető, amit mondanak. Ez, láttam, hatott a gyerekekre is. Ugyanis, mint tudjuk, az ekkora gyerekeknek igen nagy a mozgásigénye, akármilyen érdekes vagy izgalmas dolgot látnak, hallanak, 20-25 percig tart a fegyelmezett figyelmük. Utána elkezdenek nyüzsögni, ha nem kapnak újabb és újabb impulzusokat. Az előadás ebből a szempontból is kiállta a próbát, hiszen a második felében az idáig is meglévő jó ritmus felgyorsult, szinte pergővé vált, végig megtartva az érdeklődést, így mintegy a mozgást irányítva uralták továbbra is a figyelmet.

Kodály Zoltán mondta, hogy egészen kisgyermekek elé csak tökéletes darabbal lehet odaállni, s ez szigorúan erkölcsi kérdés.  Mert valószínű, hogy a világnak abból a részéből, legyen az ének, vers, tánc, mese, vagy bármi más, az a kisgyermek most kapja a legelső élményt. Bizony nem mindegy, milyen színvonalú az a legelső találkozás, hiszen az határozza meg egész későbbi életére az adott dologhoz való viszonyát.
Nos, aki látta az Evangélium Színház Móricz-előadását,  a legjobb élményben lehetett része. Mindannyian megnyugodhatunk: kellemes, hasznos és legfőképpen igaz hatvan percet tölthettünk együtt. Ha valakinek ez volt az első Móricz-élménye, színház-élménye, jó helyre került, biztosan kedvére és épülésére szolgált az előadás.

Szeretettel gratulálok a szerkesztőnek, az előadást Lénárt László rendezte, a műsor összeállítójának, remek munkát végzett. És szeretettel gratulálok a színészeknek, a segítőknek, akik megerősítettek minket a művészetbe vetett hitünkben.

Hálásan köszönöm, hogy láthattam önöket, szívből örülök a találkozásnak.

 

Molnár Tünde

igazgatóhelyettes

Bethlen Gábor Református Gimnázium

Hódmezővásárhely


Copyright © 2011 EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ Minden jog fenntartva. | Design & Code: LEON CREATIVON